A találkozó elején meglepőt húzott Nikola Lazics, a FALCO edzője, hiszen a kezdőcsapatba jelölte a fiatal Szanati Mátyást. Bejött, a sárga-feketék egy perc alatt 8-0-ra elhúztak. Igazi csapatként funkcionáltunk, mindenki tette a dolgát. Kálmán irányított, Szanati védekezett, Kazlauskas szórta a pontokat, Dies pedig levette a pályáról a mezőny legjobb centerét, Barrot. Még az is belefért, hogy Frazier szürkébb volt a szokásosnál.
A hazaiakban sokáig csak egyedül Kelley tartotta a lelket. Cserélt is Pór Péter: pályára küldte Váradit, miután lendületet kapott és felzárkózott a Szolnok. Erre is volt azonban válasza a FALCO-nak, így tíz perc után 25-11-re vezettek a szombathelyiek.

Nagy előnyre tettünk szert, így bár a második negyedet az Olaj hozta, a félidőben továbbra is Kálmánék vezettek hat ponttal. Érdekesség, hogy a Szolnok két kulcsembere, Rice és Barro is csak tizenöt perc után tudott kosarat szerezni.

– Nyakunkra jött a Szolnok, ez így nagyon nehéz lesz – gondolták a szünetben többen is a vendégszektorból. Ez így is lett. Bár a negyed elejét megint meghajtottuk, feljavultak a hazaiak, szívósan védekeztek, és többször is faulttal együtt szereztek kosarat. Váradi, Alekszics és Kelley is elemében volt. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, és ha kevéssel is, de még mindig a FALCO vezetett. Egészen a 28. percig. Ekkor ugyanis Rice zsinórban szórt három triplát, és először a meccsen már a piros-feketéknél volt az előny. Az utolsó, mindent eldöntő negyedet azonban mégis 61-60-as vasi vezetéssel várhatták a csapatok.

Elfáradt a végére a FALCO. Ráadásul a hajrában, szoros állásnál, két perccel a vége előtt kipontozódott Kálmán, majd nem sokkal később Pankár is kiszállt. Ezt már nem bírtuk el, bár jól játszottunk, 89-84-re kikaptunk.