A találkozó elején megadták a módját a hazaiak. Sötét csarnokban reflektorfényben vonultak be a csapatok a pályára. A szombathelyieket ezúttal harminc szimpatizáns kísérte el, de említést, sőt dicséretet érdemelnek a hazai szurkolók is, akik szép számmal és hangosan biztatták az utolsó percig a csapatukat. Úgy tűnik, Salgótarjánban nem csak akkor van néző, ha jönnek az eredmények.

Már az első félidőben eldőlt

A találkozó pont úgy kezdődött, ahogy reméltük. Noha védekezésünk hagyott némi kivetnivalót, dobásaink ültek. Futószalagon termeltük a pontokat. A jól játszó Arnas Kazlauskas vezérletével tizennégy pont volt az előnyünk az első tíz perc végén, a második etapban aztán Frazier, Kálmán és Borszéki is más sebességbe kapcsolt.
Közönségszórakoztató, jó meccset játszottak a gárdák. Triplaeső, gyors indítások, szép kosarak jellemezték ezt az időszakot. Állandósult a FALCO fölénye, szünetre a már-már megnyugtatónak mondható 42-62-es eredménnyel mehettek az együttesek.

Mindenki pályára lépett

A második játékrészre sem változott meccs a képe. Igaz a hazaiak annak ellenére megnyerték a harmadik tíz percet, hogy a legjobbjuk Sirativicus gyorsan kipontozódott. A hajrá aztán ismét a mienk volt, és két ponttal megnyertük a záró részt. A FALCO csapatában valamennyi kosaras pályára lépett, Nikola Lazics tehát azoknak is részfeladatokat tudott adni, akiket eddig nem tudott bevetni.

A FALCO győzelme ekkora arányban is megérdemelt volt.